A visszeresség az egyik leggyakoribb alsó végtagi betegség. A visszér a vénák kóros kitágulása, amely a magyar lakosság körülbelül 20 százalékát érinti, elsősorban a 40 év feletti nők betegsége (kétszer annyi nőt érint, mint férfit). Kialakulásában az álló esetleg ülő foglalkozás mellett az öröklött hajlam is nagy szerepet játszik. A visszér rontja az érintett végtag vérkeringését, súlyos esetekben szövődményként lábszárfekélyt, felületi vénagyulladás, trombózis következhet be.

1. Seprűvénák vagy pókvénák (hálózatos visszeresség).  teleangiektáziák és reticularis varicositas
2. Vastagabb kanyarulatos vénák, vénahálózatok
3. Visszeres végtag megdagadása, vizenyője, amely főleg a délutáni, esti órákban jelentkezik
4. A következő fázisban megjelennek a jellegzetes bőrtünetek, a bőrfelszín tömötté, keménnyé válik. A bőr fokozatosan, barna árnyalatban elszíneződik. A barna színeltérés elbomlott vérfesték felhalmozódásából adódik, mivel az erekben uralkodó megnövekedett nyomás és vérpangás eredményeképpen a vér kipréselődik a környező szövetekbe, és ott lebomlik. A bőrön ekcémás kiütések jelennek meg (visszeres ekcéma). Ezek a viszkető, gyakran nedvező, berepedező foltok is általában a bokák környékén kezdődnek.
5. A korábbi tünetekkel együtt a lábszár bőrén kifekélyesedés nélkül kialakuló világos színű hegek jelennek meg. A rossz keringésű bőr vörös, gyulladt lehet. A bőr jelentősen megvastagszik.
6. Legvégül sebek, lábszárfekély alakul ki. Melyek néha begyógyulnak, majd később újra kialakulnak. Sokszor a lábszáron a boka felett vagy a boka magasságban körkörössé, nagy kiterjedésű válnak. Ilyen esetben a sebek elfertőződése vérmérgezéses(szeptikus) állapotot okozhat, amely gyakran csak végtag csonkolással, amputációval gyógyítható.