A VenaSeal ragasztásos visszérkezelés az egyik legmodernebb visszérkezelési eljárás

A cianoakrilátot már régóta alkalmazzák szövetragasztóként, a sebészet számos szakterületén része a műtéti eljárásoknak. A cianoakrilát monomerek tiszta, színtelen, alacsony sűrűségű folyadékok, melyek gyorsan eloszlanak és azonnal polimerizálódnak a víz vagy vér negatív anionjaival érintkezve. Ha a cianoakrilát a vérrel vagy plazmával érintkezik, erős ragasztó képződik. Az anyag polimerizációja minimális érbelfelszíni károsodást okoz és immunválaszt indukál. A Sapehon által visszérműtétek céljára kifejlesztett ragasztó n-butil cianoakrilát kis mennyiségű biokompatibilis adalékanyaggal, mely lelassítja a polimerizációt, megnöveli a viszkozitást és rugalmas ragasztót képez.

A visszértágulatok kezelésébe történő bevezetése 5 éve kezdődött, amikor sikerült egy olyan katéter kifejlesztése, amivel a ragasztó a hosszú vénatörzsben a kívánt helyre juttatható. Maga a ragasztó anyag a jól ismert és sokak által használt cianoakrilát, jelen esetben egy olyan változat, mely folyadékkal érintkezve polimerizálódik és fejti ki hatását. A Sapehon cianoakrilát egy biokompatibilis adalék anyaggal átalakított forma, melynek nagyobb a viszkozitása, lassabb a polimerizációja és flexibilis ragasztót képez a nagyobb biztonság érdekében. A klinikai vizsgálatok alapján a szervezetbe bejuttatott ragasztó teljesen biztonságos, nem toxikus.

A műtéti terület fertőtlenítő oldattal történő lemosása és steril izolálása után a térdtájon vagy a lábszáron ultrahang segítségével vezetődrótot helyezünk a fő vénatörzs lumenébe és ezt a lágyék- vagy térdhajlatban történő beömlésig vezetjük fel. Meghatározzuk a VenaSeal kezelés kezdőpontját, majd eddig a pontig vezetjük a katétert. Előkészítjük és felszívjuk a ragasztót, majd feltöltjük a katétert is a ragasztó anyaggal. A teljes biztonság érdekében a ragasztás a beömléstől számított 5 cm-rel kezdődik, 3 cm-es szakaszokon fél percig tart a polimerizálódás. A műtétet követően kompressziós harisnya, rugalmas pólya viselése nem szükséges, a beteg azonnal visszatérhet a normál aktivitáshoz. Az esetlegesen tágult oldalágak nagy része spontán visszahúzódik, amennyiben meg kezelésre van szükség, az 10-12 hét múlva szkleroterápiával elvégezhető.